|
 Tranzatlanti
Színház
Lányi Fruzsi nemzetközi
díszlet és jelmeztervezõ
Lányi Fruzsina idén végzett
Montreálban díszlet és jelmez szakon,
tehetségét azóta is mindkét kontinensen
kamatoztaja. Oldott hangulatú sörözés
közben sok kulisszatitokra is fény derült.
Mióta foglalkozol tervezéssel,
a jelmez vagy a ruha kezdett elõbb érdekelni?
Jelmez nem is annyira, inkább a ruhák
irányába indultam elõször, miután
leérettségiztem Király Tamás
divattervezõvel kezdtem dolgozni, majd egyre inkább
érdekelni kezdett a dolog, így felvételiztem
is az Iparmûvészeti Egyetemre jelmeztervezõ
szakára, ez sajnos nem sikerült mivel rajzos
vonalon mindig lemorzsolódtam, ezután döntöttem
el hogy külföldre akarok menni tanulni, még
pedig francia nyelvterületre. Pont ekkor ajánlotta
egy diszlettervezõ, aki kint mint óraadó
tanár dolgozott Montreálba, hogy létezik
egy iskola, (
Nathional Theather School of Canada ) nagyon színvonalas
diszlet és jelmeztervezõ szakkal, ráadásul
ez egy színházi iskola, ahol nem képzõmûvészekkel
vagy együtt hanem színházi emberekkel.
Úgy gondoltam mindneképp megpróbálom,
bár addig még a diszletrõl túl
sok fogalmam nem volt, színházba viszont sokat
jártam, láttam jó diszleteket, de alaprajzot
csinálni vagy makettet építeni akkor
még nem tudtam, viszont a többfordulós
felvételibe ez is benne foglaltatott. Második
körben a portfolió beküldése után,
egy adott darab teljes díszlet és jelmez tervét
kellett megtervezni, az én választásom
Shakespeare-tõl a Vízkereszt vagy amit akartok-ra
esett. Annak ellenére, hogy dolgoztam már
filmben mint jelmeztervezõ a díszlet teljesen
új dolog volt számomra. Az élõ
telefonos szóbeli beszélgetés után
pedig meglepve értesültem arról, hogy
felvételt nyertem, az adott pillanatban pedig egyszerûen
kimentem!
Mennyire tudtál beilleszkedni,
elvégre egy teljesen új helyzetbe csöppentél?
Az iskola elég barátságos,
sajnos kollégium nem volt mivel kétszáz
fõ miatt ez nem lett volna kifizetõdõ,
Csanádi Judit diszlettervezõ ismerõsöm
( õ az aki a felvételin is segített
és kint is tanított ) egyik volt tanitványának
a lakásába költözhettem néhány
hétre, ami után egy barátnõm
lakótársa lettem. Az oktatás hétfõtöl-vasárnapig
tartott, megjegyzem szinte soha nem is hiányoztam.
A koncepció szerint folyamatosan voltak elõadások,
készítettünk terveket, majd az utolsó
évben az iskola színházában
töltöttük a gyakorlatot, itt mindneki kitapasztalhatta
hogyan épül fel egy elõadás munkafolyamata
az elsõtõl az utolsó láncszemig.
Közösen festettük a diszletet éjszaka,
vagy varrtuk fel a színészek nevét
a kosztümökre, mivel ez nem egy stúdió
szakma, itt tudni kell együtt mûködni is.
 Melyik
vonz jobban, a jelmez vagy a díszlet?
Most már magam sem tudom, én
elsõsorban jelmezesnek készültem, a díszlet
úgy gondolom komolyabb feladat, az már valamilyen
szinten a rendezés része, kommunikácios
kérdés köztem és a rendezõ
között, viszont talán a kihívás
is nagyobb.
Hogyan zajlik a premier elötti
munka?
Mindenkinek megvan a saját munkafolyamata,
az biztos hogy térben kell gondolkodni, elsõ
és legfontosabb kérdés hogy mit akarsz
mondani ezzel a darabbal, hiszen egy darabot százféleképpen
is lehet értelmezni. Egyeségre kell jutni
a csapatban, óvatosnak kell lenni azzal hogy a nézõk
mit képesek befogadni. Én általában
lekezdek különbözõ képeket
nézegetni, lehet az egy képeslap vagy egy
absztrakt festmény is, amivel játszani kezdek,
bátran forgatom, montázst készítek,
lerajzolom ami után egyszercsak megszületik
valami. Maga a díszlet természetesen mûhelyben
születik, ezt a folyamatot is fel kell ügyelni,
szükség van komplett mûszaki rajzra, alap
és látszati rajzra is. A jelmeznél
pedig még inkább ott kell lenni, mert hiába
festesz meg pontosan egy tervet, megvalósítás
közben rengeteg felmerülõ kérdésre
csak te tudod a választ, a ruhapróba után
pedig akár módosítani is kell.
 Szinházi
vagy inkább a filmes munka áll hozzád
közel?
Nagyon más a kettõ, nem szeretném
eldönteni , eddig olyan filmekben dolgoztam ahol igen
alacsony volt a költségvetés, mindneki
mindenbõl kivette a részét, közös
munka zajlott, hosszas készülõdés,
több órás beállás elõzi
meg azt a pár másodperces csodát amit
végül rögzítenek. A színház
egy másik csoda, az ott történik az adott
pillanatban, minden este,
és ha ez sikeresen összejön akkor fantasztikus!
Milyen munkáid voltak eddig?
Amit igazán élveztem a Pater
Sparrow-val folytatott filmezések, a Valami címû
film díjat is nyert a filmszemlén, itt Juristovszky
Sosával közösen dolgoztunk a látványon.
Komolyabb lélegzetü dolog volt a tavaly nyáron
forgatott Tr?ck címet viselõ film, aminek
a diszletese voltam. Montreálban a vizsgaéveimben
voltak komolyabb munkáim, az elsõ egy nagyszínpadi
jelmezterv volt, szerencsére itt elegendõ
pénz állt a rendelkezésemre, három
szabó és öt varrónõ dolgozott
a hozzávetõleg huszonöt jelmezemen. (ezek
most az iskola tullajdonát képezik, de két
kedvemcemet megvettem tõlük) A következõ
munkám egy végzõs drámaíró
darabja volt, itt már kevesebb pénz jutott
a költségekre, de sok kreativitást igényelt
és nagyon jól sikerült, talán
azért is mert a szerepek az iskola színészeire
voltak írva. A harmadik munkám egy klasszikus
görög tragédia, Euripidesz Medea címû
darabja, ami egy komoly, nehezen emészthetõ
mû, a jelmezt és a díszletet is én
terveztem, majdnem semmi pénzbõl és
talán emiatt is még nagyobb lendülettel
dolgoztam, úgy gondolom ha igazán rá
vagyok kényszerítve akkor jönnek az igazán
jó ötletek.
 Van
e álomdarabod?
Attól függ, korok rekunstrukciója
nem érdekel, inkább az, hogyan lehet szimbólumokként
kezelni valamit, átdolgozni úgy, hogy a korrol
beszéljen. Vannak álomdarabjaim, Büchner
nevü német iró bármelyik darabja
ide sorolható, Shakespeare-t szintén bármikor
szivesen, a görög tragédiák is,
de elég nyitott vagyok, meg az sem utolsó
szempont hogy ki a rendezõ.
Jövõbeli terveid?
Lett volna egy diszlettervem Montreálban,
de papirokra várva lecsusztam róla, következõ
darabra megkaptam az igéretet mivel már sikeresen
dolgoztunk együtt a társulattal. Csanádi
Juditnak vagyok az asszisztense, két darabon is dolgozom
vele, az egyik a Vágy villamosa, valamint az Othello
Gyulaházán. Egy új játékfilmben
is dolgozni fogok, a szinopszis már készül,
és ha minden jól megy maximálisan részt
fogok venni a munkálatokban. Mivel kint is rengeteg
embert megismertem, bekerültem az ottani vérkeringésbe
is, az sincs kizárva hogy ott is próbálkozzak...
Ez egyébként sikerült
is a csajnak, az interjú után egy héttel
már a gépen is ült...
Kertész Violetta
2003.10.18.
|
