|  Horváth
Anikó
Új bõrök a Tiszában
Aki mostanában járt a Tisza
cipõ boltban biztos, hogy észrevette a különleges
cipõket, melyek a jobboldali fal polcain sorakoznak. Ezeket
az izgalmas cipõket Horváth Anikó álmodta
meg. Õt faggattuk cipõkrõl, bõrökrõl,
szõrökrõl...
A cipõk iránti vonzalmad, hogy
alakult ki?
Az Ipar elõtt a Kisképzõbe
jártam, ott is bõr szakon végeztem, már
akkor elkezdtek a bõrbõl készült dolgok
érdekelni. A cipõket, a táskákat és
a ruhákat is beleértve, minden. Eredetileg a bõrös
és az ötvös pályák között
vaciláltam, aztán végül az elõbbi
mellett kötöttem ki. Idén diplomáztam
az Iparmûvészeti Egyetem bõr szakán.
Nagyon jó mûhely van és nagyon jó mûhelyesektõl
tanulhattam. Ez volt az egyetlen lehetõség a továbbtanulásra.
 A
Tiszás munkára, hogy került sor?
Egy nap besétáltak a mûhelybe,
és én pedig ottvoltam. Úgy is el kellett
kezdenem foglalkozni a diplomával és ez az együttmûködés
pont kapóra jött nekik is meg nekem is. Az õ
segítségükkel diplomázatm Tisza cipõs
témában, és szerencsére a gyárat
is igénybe vehettem a megvalósítás
során.
Milyenek ezek a cipõk?
Három féle kaptafára dolgoztam,
ezért három különbözõ karakterû
cipõ készült. Az egyik típus kissé
szögletes, van egy kacsás, ami egy kicsit férfias
bár lényegét tekintve egy típust leszámítva
ezek unisex cipõk. Van egy ballerinás kaptafa- talán
azt nem ajánlanám férfiaknak, hiszen olyan
a formája, mint egy balettcipõnek, ez inkább
nõies és van még egy hegyes orrú tipus.
 Milyen
színeket és anyagokat használtál?
Nagyon sokat vaciláltam a színösszeállításon.
Végülis a fekete és a fehér együtt
egy tiszta dolog, és egy diplomamunkának ütõsnek
kell lennie a színek terén ezért döntöttem
úgy, hogy még egy alapszínt, a narancssárgát
hozzáteszek. Három színnél semmiképpen
nem szerettem volna többet használni. Az alapanyagok
között van lakk is, bõr is, de a szõrökbe
már korábban beleszerettem, az elõzõ
félévek során is sok szõrt használtam
a feladatokhoz. Ezek között van kecske is, boci is.
Az egyik kedvenc cipõm az az, amelyik balerinás
kaptafára készült , narancs szõrrel
és fehér rátétekkel. Muszáj
volt szõrt használtam!
 Hogy
tervezel meg egy cipõt?
A kiindulás vagy egy hangulat, vagy egy
tárgy, egy alkalom, bármi ami elindít. Leginkább
modellezni szoktam, nem nagyon rajzolom le a terveket papírra.
A papíron lerajzoltakat nehéz visszaadni a térben,
nem feltétlenül esik oda egy-egy vonal, mint ahova
azt lerajzolta az ember. Makettanyagokból ráformázom
a terveket a kaptafára.
Könnyû az anyagbeszerzés
?
Szinte bármit meg lehet kapni, amit csak
kitalál az ember. Több helyet véig kell járni.
Azza adódik néha probléma, hogy van, hogy
nem tudok utángyártani azonosra egy cipõt.
Van, hogy egy alapanyagot kivonnak a forgalomból, vagy
csak egy bizonyos mennyiséget hoznak be belõle,
ilyenkor a második pár egy kicsit más lesz,
de ebben ez a szép.
 A
kivitelezést nem egy egyszemélyes feladat.
Igen, a cipõknél ez a probléma,
ott olyan drága gépek kellenek, amiket nem tudok
beszerezni. Amikor a diplomamunkám darabjait legyártottuk,
a kézi munka mellett a gyárat is használtam.
A talpalással, ragasztásokkal, préseléssel
nem lehet máshogy boldogulni, az ember nem tud ipari hõmérsékletet
és körülményeket otthon vagy egy kis mûhelyben
elõállítani.
Most, hogy végeztél, mihez kezdesz?
Gõzerõvel beindul a Tiszás
munka, tervezek nekik táskát, cipõt, mindenfélét.
És emellett még tanítani is fogok a Kisképzõn,
az elsõsök bõr szakán. Emellett szeretnék
bekerülni az Ipar három éves Mesterképzésére,
akkor még három évig azt csinálhatom
amit szeretek. Még nem tudom, hogy mit hoz a jövõ,
majd meglátjuk.
Voltak pályázatok amiken részt
vettél?
Igen, volt egy pályázat St Etienneben,
ahol az Iparosok elsõ helyezést értek el,
én is tagja voltam a csapatnak. Egy ezüstös szatén
és selyem darázsolt ruhával voltam jelen.
Modell is voltam kinnt nem csak tervezõ.
Sok cipõd van?
Nem, nagyon kevés van. Hadilábon
állok a cipõvásárlással. Néha
csinálok magamnak is egy-egy pár cipõt amit
aztán rongyosra hordok, és akkor addig tényleg
van egy olyan cipõm amit nagyon szeretek.
Shashee
2003.08.20.
|
