|  Hegedûs
Zsanett
Hasznosnat tervezõ
Hegedûs Zsanett két éve diplomázott az Iparmûvészeti
Egyetem szövött-anyag tervezõ szakán, jelenleg méretes szalonjában
két varrónõvel dolgozik fõleg megrendelésre, de kreativitását nem
csak ruhák, hanem egyedi fotónyomott bõrtáskák, gyógykesztyûk és
alkalomadtán bútorok tervezésében is kiéli.
Hogyan lehet egyszerre ennyi mindennel, ilyen
színvonalon dolgozni?
Úgy gondolom, egy jó tervezõ bármibõl képes értékeset
alkotni, függetlenül attól, hogy milyen szakon végzett. Sajnos
az Egyetemen még mindig kevésbé átjárhatóak a szakok, pedig sokat
jelentene, ha segítséget kapna vagy belehallgathatna a diák más
szakterületek alapismereteibe. Utána könnyebben találja meg azt
a szakembert,aki segít ötletei kivitelezésében.
 Tavaly
megnyerted a rangos Moholy- Nagy féle ipari formatervezõ ösztöndíjat,
milyen tervezettel indultál?
A feladat, olyan nagyipari technológiával létrehozott
újszerû használati tárgyak, melyek az emberek életét praktikusabbá
és esztétikusabbá teszik, nagy figyelmet kapnak ezen belül a beteg,
idõs, fogyatékos emberek és a gyerekek. A pályázatomban a gyógyászatban
viszonylag újnak számító ezüst illetve vörösréz alapanyagokból
tervezek és kiviteleztetek különbözõ termékeket, amiket eddig
fõleg mûszaki célokra használtak. A fejlesztéseknek köszönhetõen
egyre inkább beilleszthetõek a ruházkodásba illetve a gyógyászati
segédeszközök közé. Az antibakteriális, antisztatikus és elektroszmog
árnyékoló hatásokra alapuló prototípusok, termékek bõrbetegségben,
ízületi betegségekben és égési sérülteknek kiemelten hatásosak.
Jelenleg fûzõket, kesztyûket, zoknit, finomméterárut készíttetek-
utóbbival a Magyar Szabadalmi Hivatal díját nyertem el a Magyar
Formatervezési Díjon.
 A
praktikus és karitativ tervezés mellett, mi jellemzõ az általad
kreált hordható ruhákra?
Szeretem a minõségi és összetett megoldásokat,
ha megrendelésre készítek ruhát a vevõ szempontjai az elsõdlegesek,
egyébként nem szoktam a divatról filozófálni-figyelem ugyan a
trendeket, mert muszáj, de a terv egy benyomás, esetleg koncepció
után egyszerûen csak jön, én pedig papírra rakom vagy anélkül
megvalósítom. Azokat a tervezõket szeretem, akik nem állnak be
a sorba, hanem önálló gondolatokkal bírva újszerûen alkotnak,
haladva a kor legújabb technológiáival, átformálva a tradícionális
megoldásokat. Akár a divat, akár a formatervezés terén, ahol stílusok
és trendek jönnek-mennek nagyon nehéz újat létrehozni, véletlen
se kopírozva mást. Sajnos mára elég kevés új öltözék, tárgy vált
ki belõlem ovációt. A retro-val is így állok: könnyû hozzányúlni,
nehéz belõle érdekeset alkotni-kiváncsi vagyok, mi lesz a sok
retro után, mikor 5-ször hoztuk vissza a 70-es,60-as... éveket.
A külföldi tervezõk közül is azok állnak hozzám közel, akik más
kultúrából vagy koncepciókból építkeznek : Prada, Yohji Yamamoto,
McQueen vagy Ferré. Illetve azok a tradícionális angol divatházak,
akiknek idõtlen, korosztály és kor mentes kollekcióik vannak-Burberry,
Aquascutum. Talán annyi még jellemzõ rám, hogy szeretem a kicsit
vicces, nem éppen hétköznapi megoldásokat, mint például ötvözni
a klasszikus férfi illetve a nõi öltözeteket, az anyag és a részletek
férfiasak, a szabás mégis karcsúsított nõies. Sokszor a stílus
keveredik nem odaillõ anyaggal vagy részlettel. Az alapanyag nemcsak
végzettségem miatt fontos pontja a tervezésnek, mániákusan gyûjtöm
is õket-elsõsorban a természetes szálakból készülteket, de külföldrõl
is hozok érdekes darabokat.
 Elõször
egyedi printelt táskáiddal találkoztam, és bevallom nagyon tetszik
a megközelitésed a dologhoz, igazán eltalált képeket választasz…
Örültem, hogy az Egyetemen lehetõség volt külföldi
ösztöndíjhoz jutni – így London elõtt Ljubljanában tanultam,ahol
sok helyre elvittek minket, többek között egy bõrgyárba is. Akkor
még magazinokból, késõbb fiatal fotómûvészek munkáiból készítettünk
nyomott bõröket. A magazin-képek után egyértelmûen egyedi hangvételû
alkotásokra vágytam, olyan fiatal fotómûvészekre gondoltam, akiket
ismerek; szakértelmük, elhivatottságuk és látásmódjuk kiemelkedõ
személyiséget takar. Segítségükkel két mûvészeti ág, szakma közeledik
egymáshoz, próbál létrehozni közösen egy alkotást, ami használati
tárgy is egyben (táska), elgondolkodtató (kép), hordozza a sokszorosíthatóság
lehetõségét, de mégsem él ezzel. Minden táska tervezésénél a forma
a fotó- és a fotós személyiségének függvénye, ez zárja ki a reprodukálás
igényét. A tárgytervezõ ebben a projektben egy médium, aki a képzõ-
és alkalmazott mûvészetek határmezsgyéjén mozgó fotográfus munkáját
beleilleszti a hétköznapi életbe, tárgykultúrába. Ha lesz rá keret,
táskák is készülnek belõlük.
 Mit
tartogat még számodra a jövõ?
Szeretnék létrehozni egy magyar kortárs Designer
Shop-ot, lehetõséget nyújtva azoknak a tervezõknek, akik nem tudják
alkotásaikat eladni. Mindennel párhuzamosan a méretes szalonom
a biztos háttér, mert hiszek abban a szûk rétegben, aki nemcsak
alkati problémából, hanem belsõ igényébõl fordul hozzám egyedi
és személyes ruhatárért. Valamint terveim között szerepel a Moholy
ösztöndíj során gyártásra kerülõ termékek terjesztése. Ez a rengeteg
utánajárást, kutatást igénylõ terület óriási kiegyensúlyozottságot
hozott - végre beteg embereknek tehetek jót a tudásommal - nem
tudnék kizárólag csak a divattal foglalkozni. És rengeteg tervem
van még ...
Kertész Violetta
2004.09.06.
További képek Hegedûs Zsanett munkáiról:
|
