|  Divat
és Forma
Interjú Anda Emília nemzetközileg
elismert divattervezõvel
A Fashion Awards díjnyerteseit felvonultató
sorozatunk második etapjában bemutatjuk Anda Emíliát a nagydíj nyertesét,
a 2004-es Év Divattervezõjét, akivel bemutatótermében többek között
a sikerrõl, a papírruhákról és a nyitottságról beszélgettem.
Eredetileg építésznek tanultál, hogyan lettél mégis divattervezõ?
A Képzõmûvészeti Középiskola után a Mûszaki Egyetem
Építész karára jelentkeztem, felvettek, de nagyon száraznak találtam
az ottani tanulmányokat. Persze az ember ezt csak akkor tapasztalja,
amikor már bent van. Harmad évtõl, a tervezési tantárgyak megjelenésével
változott a helyzet, végre kiélhettem kreatív vágyaimat. A diploma
megszerzése után mégis úgy éreztem, hogy az építészet perifériáján
szeretnék maradni, díszlet és jelmeztervezéssel szerettem volna
foglalkozni. Ezért jelentkeztem az Iparmûvészeti Fõiskola jelmeztervezõ
szakára, ahova felvettek, de a szak nem indult be, így a ruha-
és bõrtervezõ szakot választottam.
 A
ruháidra jellemzõ a formából való
építkezés, ez az építész
múltadnak köszönhetõ?
Talán igen, persze ez a fajta gondolkodásmód és
„építkezés“ semmiképpen nem tudatos, ez egy belsõ indíttatás eredménye.
Egyfajta arány és térbeliség keresése, ami meghatározza a munkáimat.
Hogy zajlik a tervezési
folyamat?
Erre nincs séma, az alkotói folyamat mindig más.
Érzékeny vagyok a külvilágra, különbözõ impulzusok hatására születnek
a terveim, lehet, hogy évekkel ezelõtt hatott rám valami, ami
egy kollekció tervezése közben most kerül elõ. Gondolataimat legtöbbször
lerajzolom, ezek olyan vázlatok, amin késõbb tovább tudok dolgozni
és amibõl megszületnek a térbeli darabok.
Mennyire fontos számodra a külföldi siker
és elismertség?
1999-óta évente kétszer résztveszek egy nemzetközi
designer kiállításon Párizsban. Itt a világ minden pontjáról összegyûlnek
a tervezõk, a kereskedõk és a galériatulajdonosok. Ez egy olyan
fórum, ahol az ember a nemzetközi mezõnyben is bemutatkozhat,
ahol pontosan felmérheti szakmailag hol tart. Számomra ez nagyon
fontos, mert megrendeléseim nagy részét külföldrõl kapom. Európa
szerte, többek között Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban
stb. veszik és szeretik ruháimat, ezen kívûl Amerikában, Dél-Afrikában
és Közel-Keleten is néhány helyen kaphatóak. Elõször furcsa, meg
nem fogalmazható érzés volt számomra, amikor Olaszországban az
egyik legismertebb és legjobbnak tartott üzletben ismert külföldi
tervezõk kollekciói mellett láthattam saját munkáimat.Természetesen
itthon is van egy hûséges vásárló közönségem, aki érdeklõdik a
kollekcioim iránt.
 Milyen
anyagokat használsz?
Nagyon szeretem a természetes anyagokat, a tiszta
selymet, lent, gyapjút, az organikus anyagokat, de a ma már, meg
kell hajolnunk a mûanyagok elõtt is. Kedvelem az izgalmas textúrákat,
de ugyanannyira élvezem a semmitmondó homogén felületeket is,
mert ezekkel lehetõségem nyílik a kísérletezésre.Olyan anyagokkal
próbálok dolgozni, hogy a formák vagy felületek kialakításával,
egy olyan térbeliséget hozzak létre, ami a végeredményt meghatározza.
A viselésre szánt ruhák mellett szeretek papírból dolgozni, ezek
nem hordható ruhák, nem tartósak, csupán érdekes formák. Szeretem
a papírt, mint anyagot.
Az eddigi pályafutásod során mit tartasz a
legnagyobb sikernek?
Nagyon jól esett a Fashion Awards Hungaryn elnyert
’Év Tervezõje’ díj, amit a magyar Divatszakma idén nekem ítélt
oda. Jó érzés volt, hogy azok, akik a legjobban ismerik a mûködésemet,
engem ítéltek a legjobbnak. Továbbá, pályafutásom fontos mérföldköveinek
tartom a külföldi kiállításokat és megjelenéseket, hiszen ott
is egy olyan szakmai közegtõl kapok visszajelzéseket, ahol a legújszerûbb
és legkreatívabb munkákra kíváncsiak, olyan csiszolt kritikus
szemmel nézik a bemutatott munkákat, hogy ott megfelelni nem kis
dolog.
 Mik
egy Anda Emília ruhadarab fõ jellemzõi?
Azt gondolom, hogy a „nyitottság“ az egyik legfontosabb
jellemzö. Sok minden ötvözõdik ebben a szóban. Azon túl, hogy
a ruhadarab olyan konstrukcióval rendelkezik, hogy hasznos, elõnyös,
kényelmes, és szerethetõ legyen, fontos, hogy legyen egy erõs
kisugárzása. Egy olyan vonalon próbálok mozogni, amit az avantgarde
merészsége és a tradició visszafogotságának finom esszenciája
határoz meg, ami nem feltétlenül a trend szerint aktuális és mai,
inkább alternatív, experimentális, idõnként szemtelen és kihívó.Ami
most izgat engem az egyfajta bolondos térbeliség, a korábbi megszokott
szabásvonalak elhagyása, szokatlan, váratlan megoldások. Ezekre
a darabokra is jellemzõ a felületi játék, egyfajta újszerûség.
Hajgató Sára
2004.06.07.
|
