|  Ember
a ruha mögött
Divatfotósba bújt
riporter
Perlaki Marci divatfotós. Keres, kísérletezik,
képeiben a ruhát viselõ embert próbálja
megragadni. Fiatal kora ellenére érzékenyen,
éretten nyúl témáihoz, munkájában
a spontaneitásra, a pillanat varázsának megragadására
törekszik.
Mikor kezdtél el fotózni?
Nem tudom pontosan a dátumot, gimnázium
alatt, úgy második-harmadik táján
kezdett érdekelni a fényképezés. Nagyon
szerettem rajzolni, és egy rajztagozatos gimibe jelentkeztem,
föl is vettek, csak éppen rajztagozat nem indult.
Itt mesélte valaki, hogy egy fotótanfolyamra jár.
Megtetszett az ötlet, kedvet kaptam, elmentem és belevágtam.
Mikor alakult át a hobbi foglalkozássá?
Elég fiatal vagyok, úgyhogy nehezen
mondom azt, hogy ez a foglalkozásom, de tény, hogy
ezzel telnek a napjaim, és az is, hogy nagyon szeretem,
amit csinálok. Mindig mindent abbahagytam, semmivel se
foglalkoztam ennyi ideig.
Mi vonzott a divatfotózásban?
A legtöbb barátom valahogy ebbe az
irányba indult el, és én is bekerültem
az áramlatba. Fotóriporter végzettségem
van, ez a mûfaj is nagyon érdekel, de nem a hagyományos
értelemben. Nagyon inspirálnak a riportfotók,
közel áll hozzám az a képi világ.
A fõ különbség az, hogy a riportnál
nem te irányítod az eseményeket, ezzel szemben
a divatfotónál ez a lényeg, a beállítás,
a megkomponálás. Te találod ki az egész
helyzetet, a világítást, gyakran a mozdulat
kiválasztása is a te kezedben van. Sokkal kötöttebbnek
érzem a divatfotózást, elég nehezen
megy ez a fajta irányítás. A végeredmény
általában egy nagyon megkomponált, tudatos
kép. Van, hogy hiányolom a pillanat varázsát,
elõfordul, hogy szeretnék spontánabb képeket
készíteni, de azért élvezem amit csinálok.
 Egy
pályakezdõ divatfotós elõtt milyen utak
állnak?
A legegyszerûbb az, ha az ember elsajátítja
az alapokat és utána megpróbál elhelyezkedni
egy fotós mellett. Tõle megtanulhat technikai dolgokat,
azt, hogy hogyan kell a modellt kezelni, hogyan kell instruálni,
hogyan kell világítani. Egyszerûbb így
kitapasztalni a dolgokat, mint amikor már élesben
kell fotózni, amikor már nagy a tét. Ez a
fázis az én életemben sajnos csak nagyon
rövid ideig tartott. Szívesen tanulnék még
más fotósoktól.
Van jövõje a divatfotózásnak
Magyarországon?
Egyelõre úgy érzem, hogy
nagyon merész dolgokat nem lehet itthon megvalósítani.
A divatfotósok nagyon értik a dolgukat, de ma Magyarországon
szigorú keretek közé vannak szorítva
a divatanyagok, a magazinoknak nagyon határozott elképzelése
van az aktuálisan követendõ stílusról,
és arról, hogy ezt hogyan kell képi szinten
a divatanyagokban megjeleníteni. Ez a kötöttség
a kreativitást is gyakran korlátok közé
szorítja.
 Hol
találkozhatunk a munkáiddal?
Dolgozom modell ügynökségeknél,
nekik teszt fotókat készítek a modellekrõl,
meg persze magazinoknak csinálok különbözõ
divatanyagokat. Fotózok magamnak is. Ez nagyon fontos nekem.
Nem mindig élvezem a mûtermi fotózásokat,
úgyhogy amiket magamnak csinálok, azok gyakran teljesen
más jellegû képek. Persze óhatatlanul
is sok a divatkép, de sok portrét is készítek.
Mit fogsz csinálni 5-10 év múlva?
Vannak terveim. Mindenképp a fotózással
szeretnék foglalkozni. Megpróbálok külföldön
bemutatkozni és elhelyezkedni. Persze a nagy álmom,
hogy nagy külföldi magazinoknak készítsek
divatanyagokat., de ami még ennél is fontosabb,
az az, hogy azt csinálhassam, ami igazán én
vagyok. Egy-egy fotózás során olyan sok külsõ
szempontnak és elvárásnak kell megfelelni,
hogy gyakran háttérbe szorulnak az én elképzeléseim.
A te stílusodra mi a jellemzõ?
Még nem érzem, hogy lenne egy erõteljes
stílusom. Sokat kísérletezek, fejlõdök,
nap mint nap új dolgokat próbálok ki. A riport
megfogalmazás és a divatfotózás elegyítése
áll a legközelebb hozzám.
 Fekete-fehér
vagy színes képeket csinálsz szívesebben?
Színes képet akkor érdemes
készíteni, amikor van értelme. Ha indokolja
a hangulat, indokolják a színek. Sok képem
inkább emberábrázolás, ezért
jobban szeretem a fekete-fehéret. Az sokkal inkább
megragadja az egyént. Szívesebben közelítek
az ember szemszögébõl, mint a ruha szemszögébõl.
Jobban érdekelnek az emberek, mint az, hogy milyen ruha
van rajtuk.
Vannak példaképeid?
Érdekes, mert olyan fotósokat kedvelek,
akiknek a képi megfogalmazása homlokegyenest ellentétes,
de mégis érzek bennük valami különlegeset.
Divat fotóban például, nagyon szeretem Peter
Lindbherget, aki valami nagyon egyedit csinál ebben a világban.
Az õ képein a ruha is látszik, de mégis
az emberrõl is szólnak. Paolo Roversit is szeretem.
Nagyon romantikus, szép képeket csinál, de
az õ munkáiban is érzek valami bátorságot,
valami pluszt. Õk megunhatatlanok számomra. Terry
Richardsont vagy Jürgen Tellert is kedvelem. Tetszik a képi
jelenítésük. Gyakran nem értek egyet
azzal, amit megfogalmaznak, ami a kép mögött
van, de látszik, hogy azt csinálják ami bennük
van, ami igazán belõlük fakad.
ShaShee
2003.11.07.
|
