Andó Ildikó Stylist : Styling : Divatfotó : Képek : Bpfashion.hu

Stylistokat bemutató riportsorozatunk következõ vendége Andó Ildikó, aki öt éve dolgozik folyamatosan a hazai divat szcénában, munkáját számos újság, mozi és reklámfilm sikere igazolja. Jelenleg fõállásban az Elle magazin divatszerkesztõje, valamint a Réz András által pár hónapja létrehozott Stílus magazinban is aktívan dolgozik. Különlegessége, hogy nem csak divat, hanem enteriõr-stylinggal is foglalkozik, azaz belsõ terek arculatának kialakitásáért is õ felel egy-egy fotózáskor.

Mesélj kicsit a kezdetekrõl, hogyan indult az egész, egyáltalán mikor kerültél kapcsolatba a divat világával?

Ha úgy vesszük már jópár évvel ezelõtt, elõször egy divatcég hálozati vezetõjeként dolgoztam, az én feladatom volt a következõ évi áru megrendelése, és a kirakatok, üzletek belsõ terének elrendezése is, egy idõ után azonban úgy éreztem ez a munka már nem tud újat nyújtani, így elkezdtem keresgélni merre léphetnék tovább. Akkor még létezett a Tér és rend nevû bútor és design magazin, ebben figyeltem fel egy általuk indított lakberendezési és stylist tanfolyamra, ami ugyan csak fél évig tartott de a tehetségesebbekenk munkalehetõséget is igértek a szervezõk.

Ma is úgy gondolom ezt a szakmát nem igazán lehet tanulni, nem árt ha az ember kap segítséget (a divattörténet, színtan, képzõmûvészet alapos ismerete persze szükséges) de a kreativitást és a fantáziát nem lehet iskolában tanulni, érezni kell, nekem szerencsém is volt, részben mert a munkám révén már volt kapcsolatom különbözõ divatcégekkel, kereskedõkkel, részben mert a tanfolyam mûvészeti vezetõje Horváth Éva nagyon sokat segített, tõle rengeteget tanultam, és a tanfolyam végén a vizsgamunkám annyira jól sikerült, hogy elkezdtem a Tér és rend külsõ munkatársaként dolgozni mint asszisztens, és rendszeresen fotózásokra járni.

Milyen hatással volt rád az ott eltöltött idõ, akkor gondolom még fõleg bútorokkal foglalkoztál.

Az újság egész stábja hihetetlenûl profi volt, az én vizuális látásmódomat is teljesen letísztította, olyan szemléletet adott ami eddig Magyarországon még nem volt, egy teljesen új, minõségi design világba kaptam betekintést, emellett pedig minden mást is bevállaltam, a régi kapcsolataim révén felkértek különbözõ divatkatalógusok összeállítására, elkezdtem egyre több embernek ingyen dolgozni a gyakorlat miatt.

Ezért tehát nem kaptál fizetést sem?!

Eleinte nem, annyira nem volt még a köztudatban a mi munkánk, hogy elképzelhetetlen lett volna a fotóson, sminkesen és fodrászon kivül még nekem is pénzt adni. Én viszont tudtam, hogy a szakmának igen is van jövõje, és ha a jó akarok lenni nyomulni kell, és igen, akár ingyen is dolgozni.

Mivel saját magamat kellett eltartanom, a szüleim nem tudtak segíteni és gazdag férjem sincsen – jegyzi meg mosolygva- ezért nem adtam fel az állásom a divatcégnél, hanem emellett vállaltam a stylist munkákat. Szinte bármit, amibõl úgy éreztem tanulhatok, egyszer például a Murányinak kellett hûtõket fotózni és az utasítás szerint mindenféle zöld színû termékkel kellett megtölteni a jégszekrényt, utáltam még hajnal háromkor is ott matatni a karalábék között, de ez a munka is hasznos volt, a kezdetekkor semmi esetben sem szabad válogatni.

Azért lassan egyre több helyen megismerték a neved, nem igaz?

Így van, elkezdtem a JMG különbözõ magazinjainak dolgozni, eleinte a ma már nem létezõ Madame Figaro stylistjaként, de dolgoztam a Joynak és a Playboynak is. Itt már kaptam ugyan fizetést, de sokszor elõfordult, hogy a keretbõl csak egy modellt tudtam volna kifizetni, így inkább lecsíptem a saját gázsimból, hogy kifizethessek még egy lányt, amitõl tényleg olyan színvonalas lett az anyag amilyennek elõtte megálmodtam.

(c)2004 Andó Ildikó stylist - styling más kép Ez már máskor is eszembe jutott, és nagyon érdekel, egy Playboyba való fotózáskor mi dolga van a stylistnak, hiszen ha jól tudom ott nem a ruháé a fõszerep?

Nem is hinnéd milyen nehéz lehet az úgymond „szexi sztárokat” öltöztetni, mivel õk nem modell alkatúak nagyon nehéz olyan szögben, helyszínnel és fehérnemûben fotózni õket, hogy az alakjuk is látszódjon, de a problémás részek azért rejtve maradjanak. Szinte csodákra képes a jó smink, haj és egy sejtelemes fehérnemû...Annak ellenére, hogy számomra sem ezek a munkák voltak a legemlékezetesebbek, itt is sok tapasztalatot szereztem, hogyan találjam fel magam a legkülönbözõbb helyzetekben.

Lassan tehát kezdtél áttérni a bútorokról a ruhákra, nincs nagy különbség a két mûfaj között?

Számomra nincs, bár úgy tudom nem is nagyon van a szakmában más aki mindkét dologgal foglalkozna, én egyformán szívesen dolgozom bármirõl is legyen szó, bár az tény, hogy a lakberendezés egy kicsit nehezebb, mert itthon még nincs meg az a lehetõség, hogy legyen két szállító emberem akik csak arra vannak, hogy a nehéz bútorokat szállítsák, és segítsenek a pakolásban, ezért ezt is nekem kell megoldanom, sokszor teljesen abszurd látvány, ahogy a két méteres lámpákkal egyensúlyozom a stúdió felé...Ami magát a látványtervezést illeti, én minden munkát úgy nézek mint egy képet, komplett látványban gondolkodom, nem pedig egy ruhában. Ez alapvetõ feladat, ugyanis ha az embernek egy nyolc oldalas divatanyagot kell összeraknia az nem egyenlõ nyolc ruhával, azt is figyelembe kell venni kinek lesz az anyag, milyen modellen szeretném fotózni és milyen hangulatot akarok megvalósítani.

A magazin indulásakor már voltam annyira ismert a szakmában,hogy felkérjenek divatszerkesztésre, itt Marton Diannával dolgozunk együtt, és szerencsére itt mint állandó munkatárs vehetek részt a munkában, bár nem járok be a szerkesztõségbe minden nap, a követelmény igen magas, és igyekszem az Elle nemzetközi színvonalának is megfelelni. Általában a munka elött két-három héttel alakul ki bennem egy kép és hangulat, ami persze függ attól is épp milyen hónapra dolgozunk, és mik az aktuális trendek. Ezután kiválasztom azt a fotóst aki legjobban megfelelne erre a munkára, valamint a stáb többi tagját.

Ez a stáb állandóan változik? Kiváncsi vagyok mennyire belterjes a szakma?

Sajnos azt kell mondjam nagyon, szivesen dolgoznék néha fiatal tehetségekkel is, de ennél az újságnál már nem lehet kisérletezni, túl rizikós lenne, általában csak olyannal dolgozom akinek már ismerem a munkáját, és többször sikeresen együtt tudtunk mûködni, mert nagyon fontos a tökéletes összhang. Itthon négy-öt olyan fotós van akit általában hívni szoktam, és nagyjából három négy sminkes, fodrász. Attól függõen választom ki õket, hogy milyen hangulatot szeretnék sugallni a képekkel.

Nagyjából egy hét alatt szerzem be a megfelelõ ruhákat, cipõket kiegészítõket, ilyenkor azt is figyelembe kell venni hova dolgozol, kik az olvasók és milyen árkategória az amit még megengedhetnek maguknak. Munkámban inkább a letisztultabb vonalat képviselem a hazai stylist palettán, nem szeretek fölöslegesen teleaggatni egy modellt mindenfélével csak azért, hogy minnél több termék látszódjon, inkább az egyszerûbb stílusjegyeket szeretem.

Mennyi ideig tart maga a fotózás?

Általában egy, maximum két nap, de akkor az non stop munkát jelent, éjszakába nyúlóan. Majd másnap kora reggel vissza az üzletekbe az összes kellékkel, ruhával, sajnos ezt szigorúan veszik, sokan nem értik még mekkora reklám lehetõség rejlik abban, ha egy termékük bekerül a lapba...

Tényleg így állnak hozzá az üzletek!?

Néha teljesen hihetetlen, minden darabra gondosan kell ügyelni, nehogy sminkfoltos vagy gyûrött legyen, a cipõk talpát le kell ragasztani, különben én fizetem ki, és egy Gucci topánka ára azért nekem is jelentõsen csökkentené a fizetésemet! Külföldön persze ez is más, ott minden nagy márkának megvan a saját sajtóháza, ahol az aktuális kollekció összes darbaja megtalálható, és a stylistok szabadon válogathatnak bármibõl, ezek a termékek speciálisan erre vannak, már nem kerülnek boltokba, és ha csúszik a fotózás nem kell könyörögni, hogy még egy napot had maradjanak a ruhák. Inkább mindenki megtisztelve érzi magát ha az újságok divatanyagai felkapnak egy-egy darabot, hiszen tudják, hogy ez óriási reklám nekik, ráadásúl ingyen.

Úgy mondod, mintha saját tapasztalataid lennének, esetleg te is dolgoztál már külföldön?

Igen Párizsban és Kubában már többször is jártam, de voltam filmes stábbal Havannában és Szlovákiában is.

A fotózásokat most már jobban átlátom, de mi volt a külföldi filmes tapasztalatod?

A filmes styling teljesen más mint egy aktuális divatanyag összeállítása, ott általában van egy produkciós iroda aki leszervez mindent, a helyszínek és a színészek adottak, sõt a hangulat is, nekem azt a hatást kell fokoznom, hogy ezek a szereplõk minnél életszerûbbek, hitelesebbek legyenek. Havannába különösen érdekesen alakultak a dolgok, ugyanis a már jó elõre összeállított ruhás böröndök elvesztek, és csupán négy napom volt újra beszerezni a holmikat, de emiatt olyan helyekre jutottam el, ahová talán túristaként soha nem tudtam volna, igazi vidéki piacokra, de a legnagyobb élmény a havannai állami tévé kelléktára volt, ahol a negyvenes-ötvenese évek amerikai ruháitól kezdve minden megtalálható volt, és bármit felhasználhattam. Itt egy hetvenéves szivarozó bácsi még a saját lakására is elvitt, hogy hátha találunk valami egyedi kelléket. Hihetetlen élmény volt!

Elég jellemzõ, hogy a külföldiek nálunk forgatnak reklámot, filmet, vagy csak a stábot rendelik meg, tényleg ennyivel olcsóbb?

Azt kell mondjam a kinti árakhoz képest igen, nem csak a helyszínt kedvezõbb itt bérelni, de a stábok is jóval alacsonyabb áron dolgoznak, míg itthon egy két napos reklámfilmes munkaért pár százezret fizetnek, kint ez ennek a háromszorosa lenne...és ez csak a stylist fizetése.

(c)2004 Andó Ildikó stylist - styling más kép
Öszintén szólva az elõbbi ár sem éppen alacsony, most már kiváncsi lettem a reklám stylingra is!

Az igaz, hogy többet lehet keresni vele mint a divatszerkesztéssel, de ez nem egy állandó munka, nem lehet mindig számítani rá. A divatba sokkal kreatívabb lehetsz, a reklámnál van egy megrendelõ és egy termék amit el kell adni, és ehhez nekem is maximálisan igazodnom kell. Kapok egy kivonatot arról mi is lesz a történet, milyen szereplõkkel és ehhez kell összegyûjtenem a ruhákat. Sok cégnek megvan a határozott szín és stílusvilága amit szintén figyelembe kell venni.( Vodafone –piros, Westel- kék, Panonn- zöld) Nekem a reklámból kicsit már sok volt, egy idõben csak ezzel foglalkoztam, ma már csak ritkán vállalok elyen munkát, ha nagyon kell a pénz...

Ha jól halottam ebben az idõszakban sok fiatalt is felkaroltatok?

Ez igy volt, fiatal reklámfilm rendezõk látták az újságokban a munkáinkat és elkezdtek egyre többször hívni minket Marton Diannával akivel az Elle-ben azóta is együtt dolgozunk, hirtelen annyi megrendelést kaptunk, hogy fel kellett vennünk fiatal stylistokat, akik segítették a munkánkat és közben õk is tanulhattak, ez persze nem ment könnyen, sokan azt hiszik jópofa lesz ruhákkal foglalkozni, de hiányzik vagy a tehetség, vagy a fegyelem és megbízhatóság. Sokan visszaéltek a bizalmunkkal és nem vitték vissza megfelelõ idõben a ruhákat, vagy csak teljesen használhatatlan állapotban. Hatvan emberbõl jó ha négy állta meg a helyét, volt olyan is aki két hét után zokogva ment el, mondván, hogy õ nem bírja az állandó cipekedést és a hajnalban kelést.

Emiatt lett eleged?

Nem, azok számára akik lemorzsolódtak legalább kiderült, mégsem ez a megfelelõ pálya, aki pedig jól teljesített a mai napig ezzel foglalkozik valamelyik újságnál, vagy reklámügynökségnél, és rájuk a mai napig büszkék vagyunk. Az igazi ok az volt, hogy a sok munka mellett divatstylingra már nem jutott idõm, és választás elé kerültem, vagy koordinálok egy több stylistból álló stúdiót, vagy folytatom az önnálló munkát. Úgy éreztem a kreativ munka nélkül nem tudnék élni, így azóta a reklámmal szinte teljesen leálltam.

Sajnos az elsõ két évben amikor még azért dolgoztam, hogy nevet szerezzek a szakmába, és az állandó állásom is megvolt, egy öt éve tartó kapcsolatom ment tönkre, egyszerûen nem volt idõm a barátomra, és amikor választás elé állított úgy éreztem ha már elkezdtem járni egy utat végig is fogom csinálni, és feláldoztam a kapcsolatunkat. Azóta erre sokkal jobban ügyelek, most már megengedhetem magamnak, ha épp nincs kedvem, vagy a párommal szeretnék lenni, egyszerûen nem vállalom el a munkát, és a barátaimra is igyekszem idõt szakítani, mert az igaz barátok szerencsére megmaradtak.

Mit tanácsolnál azoknak akik most indulnak el a pályán?

Mint azt már mondtam, nem az iskolán múlik, (de akkor már a Krea Környezettervezõ iskol stylist szakát javasolnám) ha a tehetség és kreativitás megvan azt kell folyamatosan formálni, építeni. Érdemes minden trendel tisztában lenni, nyitott szemmel járni a világban, sok divatmagazint forgatni de a legjobb lecke mégis az, ha az ember bekerülhet egy stylist mellé mint asszisztens, még akkor is ha eleinte honoráriumot sem kap ezért.

Van e még valami amit mint stylist szeretnél elérni?

Én azt mondhatom magamról, hogy a szakma minden lépcsõjét megjártam, de még a külföldi piacon is szívesen bizonyítanék, pont most jelent meg egy milanói divatlapban egy tizenkét oldalas anyagom, aminek az az érdekessége, hogy pár hónappal ezelõtt megszületett a fejemben egy ötlet, amit szerelembõl, szinte csak magamnak megcsináltam. Az egyik kedvenc fotósom Tombor Zoltán és Cseh Annamari topmodell baráti szivességbõl vállalta el a munkát, a képek fekete-fehér filmre, egy budaörsi sziklás dombon készültek. Amikor pedig Zoli Milanóba járt egy nemzetközi divatmagazinnál, kivitte magával ezt a fotósorozatot, és az ottani fõszerkesztõ annyira jónak találta, hogy az áprilisi számba be is kerülhetett... Ez talán a kezdetét jelentheti valaminek.

Nemrég osztották ki a Hungarian Fashion Awards keretében a hazai divatdíjakat, te stylist kategóriába lettél jelölve, és bár nem sokkal de Lakatos Márk megelõzõtt, mit gondolsz errõl?

Ez várható volt, õ nem dolgozik olyan régóta ugyan, de a Megasztár miatt, (ahol õ öltöztette az énekeseket) most nagyon felkapott lett, nyilván emiatt vitte el a díjat, ott tényleg jó munkát végzett, és nyilvánosságot is kapott. Nem érzem, hogy csalódottnak kellene lennem, mert elégedett vagyok a munkámmal, és amíg ezt mások is így gondolják nincs miért aggódnom, nem igaz?

Kertész Violetta
2004.06.22.

- - 2003-2008 bpfashion.hu divat magazin, minden jog fenntartva.